Eredeti végzettségemet tekintve könyvelő vagyok, tervező és statisztikus, de az élet egy másik utat jelölt ki a számomra, amely úgy kezdődött, hogy;
Egészen kisgyermek koromtól érdekelt az asztrológia világa, az emberek viselkedése és természete. 8 éves koromtól autodidakta módon tanultam az asztrológiát kutattam az élet és a létezés titkait, a gyógynövények és a természetgyógyászat alapjait.
Élsportoló úszóként megtapasztaltam az élet; sokszor nehéz, sokszor sikeres és csillogó oldalát. A szülők álmainak beteljesítését 6 éves koromtól felvállaltam, mert nagyjából más választásom nem volt. Édesapám álmát kellet volna megvalósítanom és olimpiai magaslatokba szárnyalnom.
8 évig gondolkodás nélkül az uszodai bántalmazások ellenére, jó gyermekként haladtam ezen az úton, egyre jobb és jobb eredményeket produkálva, majd 14 éves koromban egy fizikai sérülés és tinédzserkori lázadás miatt szakítottam az úszással, mely egyben egy nagyon komoly identitás válságot is hozott. Itt megtanultam, hogy mi az hogy kitartás és energiabefektetés, mely eredményeket is hoz. És azt is, hogy jó hogyha ez a lélek akaratával is összekapcsolódik, mert akkor lesz valós és átélhető a siker. És ami a legfontosabb, hogy felismertem, hogy nekem is van önálló akaratom és "létezem"!
Később, következményként szándékom ellenére bántalmazó kapcsolatokban találtam magam. Itt is azt éltem meg, hogy az önálló akaratomért és a szabadságomért kellet küzdenem.
Talán azért mert mindig a fejlődést kerestem, 19 évesen a spiritualitás és a meditáció felé fordultam. Érdekes módon az egóm még ki sem volt igazán fejlődve, de én már "letenni készültem" 10 éven keresztül rendületlen buddhista meditációs gyakorlásom alatt nagyon értékes tapasztalatokat szereztem, mely egy bizonyos mértékig segített pl. a hiperaktivitásom megszűntetésében, de ekkor még nem volt hiteles és mély az önismeretem. Általában a "gyanútlan" spirituális keresés mögött, valós problémák húzódnak meg. Az egészséges út ha valaki önismerettel együtt járja a spirituális felfedezés útját és nem a szerzett sebekkel való szembenézés elkerülésére, ahogyan én is tettem.
A fejlődés következő szintjére való lépésemre akkor lett lehetőség, amikor 2008-ban egy nagyon nagy anyagi, érzelmi és egzisztenciális válságot éltem meg. Gyakorlatilag mindent elvesztettem, lakás, munkahely, párkapcsolat, biztonság. Ez olyan mélyre sodort, hogy úgy éreztem nem tudok másként megbirkózni a helyzettel, csak ha nekivágok az El Camino útjának. Ez egy 800 km-es gyalog út Franciaországból, Spanyolországon keresztül. Egy hónapon keresztül csak gyalogoltam egyedül a gondolataimmal és a hátizsákommal és éreztem, hogy valami mélyen belül nagyon megváltozik. Rájöttem, hogy mi van a felszín mögött, mi az a társadalmi megfelelés szerep és játszma amit játszunk azért, hogy a társadalom elfogadjon és hiteles részesei lehessünk enenk a közös "alkotásnak". Megtanultam mi a hála és mi az egységben lenni az Univerzummal. Átéltem egy mélyebb kapcsolódást az isteni részemmel. A spirituális érdeklődésem a buddhizmus felől, ekkor a jóga felé irányult és itt kezdtem érezni egy nagyon erős küldetéstudatot is.
2009-ben három hónapra elvonultam egy Ashramba, ahol a jógát a légzést és a meditációt gyakoroltam. A komfortzónámat folyamatosan átlépve újabb és újabb dolgokat haladtam meg önmagamban. Például, hogy olyan dolgokra is képes vagyok, amiket sosem gondoltam volna és hogy milyen ereje van az önátadásnak, az önzetlen szolgálatnak. A végén egy spirituális csúcsélmény ráébresztett arra, hogy mi a legnagyobb félelmem az életben, amitől a leginkább jobb megszabadulni, hogy a lélek szabad lehessen.
Egész életemet áthatotta a nőiségem mélyebb megismerése a párkapcsolatok, emberi kapcsolódások megértése, harmonizálása. Szenvedésem nagy részben a párkapcsolati kudarcaimból fakadt. Egyéni, valamint csoportos terápiákba kezdtem járni, és elhatároztam, hogy ideje végleg kimászni a gödörből, hogy bármi történik én képes leszek megvalósítani egy harmónikus párkapcsolatot, hiszen ez sosem a másikon múlik. Mindeközben az akadémiai tanulmányoknak köszönhetően azt is elsajátítottam, hogy hogyan segíthetek másoknak. Azt vettem észre, hogy az eszközök, amiket megtanultam a magam megsegítéséhez, remekül működik a mások segítő támogatásában is mégpedig azért, mert pontosan tudom, milyen a gödör alján lenni, az intuícióm rengeteget ad hozzá a folyamatokhoz.
Egy-két hosszú kapcsolat, majd végül egy huzamosabb egyedüllét után végül találkoztam a férjemmel, akivel ma is közösen fejlődve, de az elérni kívánt harmóniában éljük az életünk.
Személyes mottóm: "A szenvedésből kivezető út a transzformáción keresztül valódi fejlődéshez vezet"